Az oklevél képének tervezője: Vadócz Maja 5. c
Júlia néni csudaszép rókákat rajzolt minden hónaphoz , és megengedte, hogy közzétegyem.Íme a decemberi és a januári róka:
Ők az ősziek:
Apkó Julcsi ezzel a hatalmas csomaggal érkezett a könyvtárba.
A csomagban egy gyönyörű papírszínház lapult három mesével - amit a 3. b azonnal olvasni is kezdett...
Péntek délután erre lettem figyelmes... Köszönet érte! Az ajtóra ragasztott képet Apkó Julcsi és anyukája készítette.És én még azt hittem, nem lesz decemberi rókás vers.....Egy elsős kislány és anyukájának jóvoltából mégis lett..:-)Ráadásul egy nagyon kedves rókafigura is érkezett az adventi koszorú közepébe- tán még év végi jutalom is lehet belőle....
Köszönöm szépen a csodaszép ajándékokat! Emőd Teréz ajándéka:
A gondnok bácsink kisrókát, Vörös Rudi rókakönyvjelzőt hajtogatott.
videó: itt
Habsburg Ferdinánd királynak volt egy fia, Vilmosnak hívták.Vilmos hercegnek próbákat kellett teljesítenie, (akárcsak a mesékben) hogy megmutassa alkalmas lesz-e királynak apja halála után. Egy nagyon okos gondolkodású, jó szándékú fiú volt.
-Vilmos herceget hívatja a király! - szólt az egyik szolga. – Arra kéri méltóságod, hogy jelenjen meg a színe előtt.
-Megyek már! – és berohant a király dolgozószobájába. –Itt volnék édesapám!
-Vilmos, -kezdte Ferdinánd- a héten már teljesítettél pár próbát. Elérkezett az idő, az a pillanat is, mikor az utolsó van már csak hátra. Indulj hát útnak, amerre szemed ellát és egy tetszőleges helyen pihenj le egy fa alatt, majd, hogy műveltséged is megmutasd, írj a tájról egy leírást. Ha nekem tetszik, amit írtál, akkor tiéd lehet a földrész. Most pedig indulj!
-Értettem. A viszontlátásra édesapám!Így történt a monda szerint, de még folytatása is van. A fiú kiválasztotta a megfelelő fát, lekuporodott alá és írni kezdett:
„Ahol én vagyok az egy elhagyatott kis mező, melyen egyetlen fa áll. Én ez alatt írom ezt a leírást. Tudom, hogy a helyről kéne írnom, de a fa elcsábított engem. Oly érdekes, titokzatos. Biztonságban érzem magam alatta.”Miközben írt az eső eleredt. A villámok kegyetlenül szórták szikráikat, mintha haragudnának. Vilmos előtt lecsapott az egyik hosszúlábú szörnyeteg és egy mély lyukat vájt a földbe. Később a fába is belekapaszkodott, de az nem dőlt ki, meg sem repedt. „Ez különös.”- gondolta Vilmos és gyorsan lejegyezte.Másnapra otthon volt. Őfelsége elé állott és beszámolt élményéről, majd irományát is bemutatta.A királynak nagyon tetszett és megdicsérte fiát.
-Köszönöm apám!
Az pedig így felelt:
-Most menj, és tedd ki jószíved azért a földért.Vilmos egy iskolát építtetett oda, nagy udvarral, játékszerekkel. Az ő kedvenc része a könyvtár volt, és azt hiszem még jó pár gyereknek is. A fa pedig addig ott állt, míg nagyon idős nem lett és egy vihar ki nem csavarta a földből.Így egy újabb fát ültettek helyette, melynek a neve Hála-fa lett, mert megvédte őket az is úgy, mint Vilmos herceget azon az esős napon.Vilmos pedig családjával és testvéreivel a fában rejtőztek meg.
Mezőkovácsházától több napi járóföldre, túl az Üveghegyen, az Óperenciás tengeren, sőt még a Budapest táblán is, ott ahol a rákosi vipera honol és még a madár is jár – éppen ott magaslik a Diadal nevű suli-birodalom.
Ebben a birodalomban gyerekek százai töltik a napjaikat, több mint félszáz mosolygós - időnként szemráncolós - tanár társaságában.
Mi tagadás - ahogy mostanság mindenhol kerek e világon, a Diadal suli-birodalom környékén is rengeteg filmet árasztanak a csatornák, érdekesebbnél érdekesebb játékok sorakoznak ugrásra készen a képernyőkön, a szelíd semmittevés is folyton-folyvást sereget toboroz… s így a kis hercegek és királykisasszonyok már majdnem megfeledkeztek a mesékről, meg a könyvekről.
Éppen 11 éve, hogy az iskola valahogy mégis a Mese útjára keveredett. Több se kellett a meséknek, nagy örömmel nekiindultak, hogy visszaszivárogjanak a koronás fejecskékbe, egyenesen a képzeletükbe. Így aztán a Mese útján járva a sok kis királyi csemete szembetalálkozott a medvékkel, a kisegerekkel, a lovakkal, a kutyákkal, a tündérekkel, a sárkányokkal, a madarakkal, a testvérekkel, de még a tapsifülesekkel is. Mostanság épp a ravaszdi róka sompolygott feléjük a Mese útján, amikoris hírét vették, hogy az út mentén egy mesefa-csemete ácsorog: csodás, tavasszal piros virágözönbe öltöző galagonya.
No, össze is szaladt a birodalom apraja nagyja. Marasztalták, kérlelték a kis fácskát, verjen gyökeret az udvarukon. Úgy is lett. Kényelmes gödröt ástak neki, alaposan megöntözték, s köréje sereglettek. Elsőként Nagy Zoárd köszöntötte - aki amúgy polgári foglalkozását tekintve igazgatóhelyettes, de néhány éve tobozokkal díszítve fenyőként állt a Károlyi kert zöld gyepén. Még fénykép is készült róla – akárki megnézheti a könyvtár honlapján. Váltottak pár szót, mint fa a fával, s utána már fújták is neki ajándékba az elsős hercegségek közül a „C”-sek az összes szeptemberi rókás verset. A „B”-sek meg Weöres Sándor Regélőjével, utánuk a másodikosok közül az „A”-ba járók a Róka étlap című Kányádi verssel kedveskedtek. S lám a versek hallatán a kis fácska levelei vidáman csilingelni kezdtek. Hát még amikor a negyedik „B” elmondta az Ültess fát, meg a Galagonyát - még a galagonyaszemek is elmosolyodtak rajta. Ennél jobban már csak akkor örült a kis fa, amikor az ágaira akasztották a nevét: Mesefa. Merthogy az iskola Angyal-ujjú Hétköznapi Tündére névtáblát is készített neki, s ki más akaszthatta volna ágaira, mint a huszonöt könyvet elolvasó két kislány. Ám egy rendkívüli dolog csak ezután következett: az egyik Aranytollú Hatodikos olyan mondát írt - s olvasott fel - a kis fa eredetéről, amin még a felnőttek is elcsodálkoztak, nem beszélve a gyerekekről. A monda után a negyedikesek persze nem állták meg, hogy mese nélkül hagyják az udvar új jövevényét. Rögvest eljátszották neki azt a mesét, amit a Magyar népmese napján mondott el az iskola Mesélő Tündére a legkisebbeknek. Végül a gyerekek, - lévén már igencsak őszbe csavarodott az idő, s erősen itt a levélhullatás ideje - kedvenc meséjükkel teleírt leveleket akasztottak a gallyacskákra. A kicsiny fa minden ága vidáman nyújtózott egyet az ég felé.
Kicsinyke.
Most még.
Tán épphogy kikerült a faiskolából.
De ki tudja, mekkorára nő majd? Ki tudja, hány történetet, könyvet olvasnak el majd az árnyékában? Ki tudja hány meséket olvasó kisgyerek talál alatta ajándékot májusban, amikor virágba borul?
Hát így esett, hogy a fácska rátalált erre a suli-birodalomra. Éjjelente, amikor a gyerekek helyett a szél szalad ide-oda a kosárlabda pályán - néha megáll egy-egy pillanatra örökmozgó barátunk. Tán azt hiszi, a szeme káprázik, mert mintha valami vöröses fényt látna felizzani a Tura utcai bejáratnál. Igen, éppen ott, ahol a fácska álldogál….
A kis galagonyafa azóta is ott pompázik az iskola udvarán. Aki nem hiszi, járjon utána!
Örömmel tájékozok mindenkit, hogy a Könyvtári Intézet 2020. március 3-tól, azaz a mai naptól elérhetővé tette a könyvtárak.hu weboldalt.Szolgáltatásai többek között: térképes könyvtárkereső, információ az egyes könyvtárak szolgáltatásairól, elérhetőségeiről, információ a könyvtári rendezvényekről, gyerekirodalmi ajánló, Veszíts el egy könyvet! játék, tematikus digitális tartalmak gyűjteménye.
A könyvtár éve egy csodaszép ajándékkal kezdődött.Köszönjük Rózsa néni!
Újabb nyuszimeséket olvahatnak a gyerekek immáron vadonatúj mesekönyvekből!!!Ezt a két könyvet Apkó Julianna családja ajándékozta a diadalos olvasóknak a 2019. év adventjének 3. hetében. Hálásan köszönjük ezt a meglepetést!!!!
Csuda jó dolog a hideg téli estéken gyermekünkkel együtt „bekuckózva meséket/történeteket olvasgatni”!!!!Már csak két hét van karácsonyig. Ilyenkor mindenki igyekszik megkeresni a tökéletes meglepetést gyermekeinknek. Rengeteg időt, energiát, pénzt emészthetnek fel olyan ajándéktárgyak, amik néhány hét múlva megunt kacatokká válhatnak. Talán nem is kéne olyan sokat keresgélni?!Talán nincs is értékesebb annál, ha időnket, jelenlétünket, odafigyelésünket adjuk nekik. Felejthetetlen közös élményeket kaphatunk egy jó könyvet olvasva….Néhány szülő megosztotta velem tapasztalatait. Fogadják szeretettel gondolataikat!
„Egy 12 éves kislány és egy 14 éves nagyfiú anyukája vagyok.2 éves koruk óta minden nap olvasok mesét, illetve most már szépirodalmat. Regényeket. Fél órában, az esti lefekvés fontos, lezáró része ez nálunk. Nyugalomban, mellém bújhatnak, így olvasok…részemről megpróbálom a természetes leválást meghosszabbítani.:-)Ez a leválás 3 éves korukban kezdődött, amikor először kísértem őket óvodába. Lassan kirepülnek és ezek az értékes percek, félórák tova tűnnek. De addig minden egyes percet kihasználok, mert hiszem, hogy szeretettel, figyelemmel még gyereket nem rontottak el…és ezek a percek beépülnek a szívükbe! Kérem, olvassanak sokat!”
"Miért olvasok a gyerekeknek?
Ezt a szokást a feleségem vezette be a családunkba, így lett az én szokásom is.Ezzel a dologgal könnyű volt azonosulnom, mert anyukám is esténként olvasott nekünk. Jobb fantáziát és képzelőerőt adott ezzel nekem, amit át szeretnék adni a gyerekeinknek, amihez semmi komolyat nem kell csinálnom , „Csak olvasnom.”Ez az egész a kihajtogatós kemény babakönyvekkel kezdődött, sok kép, kevés szöveg. Most már a többszáz oldalas apróbetűs könyveknél tartunk. Ezt a dolgot fokozza, hogy a könyvtárba már több gyermekünk is bejáros, így esténként néha 3 fajta kötetet is a kezembe kell venni.Úgy érzem, minőségében is nagyon jó program, amit esténként együtt töltünk. (Anya és apa olvasása nélkül, nincs alvás.) Én ajánlani tudom mindenki számára ezt a fajta időtöltést."
"Az esti olvasás a mi családunkban a nap lezárása, kikapcsolódás a napi rohanás után. Segít ellazulni együtt, alvás előtt a gyerekeinknek és nekünk szülőknek is. Az olvasás javítja a képzelőerőt, fantáziát, szövegértést és bővíti a szókincset. Egy könyv lehet vicces, izgalmas, elgondolkodtató, érzelmes, történelmi. Hangulatunktól függően választhatunk ma mit "élünk át" egy könyvön keresztül. Közösen olvasva a rettegett kötelező olvasmányok is izgalmasak lehetnek."
Hálásan köszönjük az újabb ajándékcsomagot Tamás Viktóriának!
Új könyvekkel gyarapodott könyvtárunk!!!!Hálásan köszönjük Tamás Viktóriának a csodaszép új könyveket!!!!!
